Izé

Ki tudná összeszámolni ma már, hány labanc vált magyarrá s hány magyarból lett labancbérenc. Fontos ez?
Az viszont tény, hogy melldöngetésben világbajnokok vagyunk, s voltunk. Sírva vigadunk, ölelkezünk a pohár mellett, majd újra összemarakodunk, sajnos. De, "ha ember kell a gátra", valahogy mindig úgy alakult, hogy "Várj meg Józsi, jövök én is".

Tegnap voltam Kolozsváron, hadd látom, úgymond, a botanikus kertet. Családom vonszolt. Vonat vitt magával.
- Hogy nézzem meg a Pálmákat. Megnéztem, olvastam: Minden zöldség mellett volt egy fehér tábla, melyre rá volt írva "PALMAE és valamilyensis".
Úgy jöttem ki, hogy nem tudtam meg, hogy a PHOENIX CANARIENSIS pálma-e, vagy sem.
Szerintem igen, de mégse a látogatóktól kellene kérdezgetni. :)

A sport szellemét tekintve, minden hasonló ötletet meg kell tapsolni.
Mi, sakkozók, pl. kezet fogunk parti előtt és parti után. Nem rugdossuk az ellenfelet az asztal alatt. Mi, sakkozók, egy család vagyunk ("Gens una sumus" a nemzetközi sakk-szövetség jelszava is). Külön (de nem különb) világban élünk. Élet-halál harcot vívunk, de csak a 64 mezőn és csak az utólsó lépésig. Onnantól ugyanolyan jó barátok maradunk. Ma te voltál, holnap visszavágok, nem "megverlek"! Az erődet, ha akarod fitogtatni, akkor úgy teszed, hogy erősebben szorítod meg a partnered kezét.

Soha nem jöttem volna rá, hogy a zöld erdő a természetet szimbolizálja, ahogy a rózsaszínnél is meglepett, hogy csajos szín.

Az hülye vicc, hogy: "Ha rabbi lennék, imádkoznék egy nagyot, hogy ne legyen szombat."
Visszaadnám. Úgyis rámakadnának, nem beszélve a lelkiismeretemről. Pedig tudnám mire költeni. Mondjuk, kibérelhetnék egy sakk-klubot asztalokkal, székekkel, forró pizzával, hogy melegedjenek a gyalogosok és a királynők is.

Sokkal csendesebb lett. Kötelező az az ajtó?

nem tudom, milyen egy új mek illata, mert még nem volt hozzá szerencsém, ám az új kütyük és csomagolóanyaguk illatát, vagy pl. az újságokét nagyon kedvelem, kár, hogy nincs ilyen parfüm