Izé

Nem, véletlenül ismerek egy olyan srácot, aki korábban ilyesmivel (is) foglalkozott (bár ő csak nőknek nyújtott chippendale szolgáltatást, pasikat úgy tudom, nem vállalt), és ő mesélte. (Nem, nem megrendelő voltam, elhatárolódom az ilyesmitől, csak haver. :P :D - De egyébként nem nézem le azokat, akik ezt művelik, illetve igénybe veszik (én mondjuk nem tudnám egyiket sem csinálni), csak kezeljük helyén a dolgokat.)

A kóbor kutyákat biztos vonzza. :)

Zöld papaya.
http://chiliesvanilia.blogspot.hu/2009/03/zold-papaya-illata.html

https://www.youtube.com/watch?v=K8hC7Vvpn88

Forrás?

Igazából azért is kérdeztem rá, mert nekem inkább elírásnak tűnik. Maximum arról lehet szó, hogy egyfajta csereviszony állhat fenn a mézprodukció és a megfelelő higiéniás viselkedés megléte között, tehát nem arról van szó, hogy a rezisztens kolóniák nem tudnak mézet előállítani (eleve akkor mivel etetnék a lárváikat?), hanem hogy kevésbé produktívak.

Én meg ezen: https://www.facebook.com/MrBiasReview/videos/891474100937102/

Az igen, boldog város lehet, ahol ez a legnagyobb probléma.

Amúgy nem vagyok híve a járművön való evésnek. Enni (és nemi életet élni) otthon kell. De azért nem mindegy mit, meg hogyan, meg hát valami emberség is van a világon. Elvileg. Na nem az ellenőrökben. Náluk műtéti úton távolítják el az ésszel együtt, amikor felveszik őket.

Nem csak az a megoldás létezik, hogy ha a másik szarik bele valamibe, akkor én megcsinálom helyette. Seggbe is rúghatom, hogy észhez térjen, és akkor talán elgondolkozik rajta, hogy kezdjen valamit a renitens viselkedésével. Egyáltalán nem gondolom, hogy jó az a nevelési elv, hogy mindent csináljunk meg a másik helyett, amihez neki nem fűlik a foga, hogy megszűnjön a probléma. Szerintem inkább rá kell vezetni (rábeszéléssel, motiválással, kényszerítéssel, kinél mi válik be), hogy igenis ő maga csinálja meg azt, amit neki kéne, hosszú távon ez a működő megoldás.

Egyébként nekem azzal volt problémám, hogy te ezt az egészet (hogy a gazda intézze el a földjén motorozóknak a pályát) a normális, kölcsönös odafigyelés kategóriájába soroltad. Ez viszont marhára nem az, hanem az oltári nagy, egyáltalán nem automatikusan elvárható szívesség kategória - pláne úgy, hogy olyanoknak kedvezzen, akik előtte ők háborgatták. Kicsit analóg esetnek érzem a segély kérdéskörét. Egyesek ezt úgy veszik, hogy nekik alanyi jogon jár, hogy mások segítsék őket, és nekik nem kell semmit tenniük azért, hogy erre ne legyen szükség. Hát, ez kurvára nem így van. Az egymásért érzett felelősségnek KÖLCSÖNÖSNEK kell lennie. Segítek a másikon, ha bajban van, ő viszont nem arra apellál, hogy majd én kihúzom a szarból, hanem tesz érte, hogy lehetőleg erre ne legyen szükség. EZ lenne a normális, kölcsönös odafigyelés.

Inkább mechanika. (gyroscope)

Magyarországon már hazáig rugdosta volna valamelyik jó képességű...